A macinacis gondolataimra érkezett egy észrevétel, hogy nem tud mindenki Én-időt szakítani magának és ha sikerül is, nem biztos, hogy akkor éppen szempillát fog felrakatni, mert ezer fontosabb dolga van. Tökéletesen értem, bár egyet nem értek vele.  

Vámpírizumus

Úgy vélem, mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Az Én-időre fordított tevékenységnek az a lényege, hogy töltekezzünk. Ha úgy esik jól, vegyünk egy habfürdőt és merüljünk el benne kedvenc könyvünkkel. Vagy kanalazzunk egy hatalmasat a fagyiból, miután a gyerekek elaludtak.

Tovább gondolkoztam a témán és eszembe jutott Stephen King: Nem jön szememre álom című könyve. Röviden arról szól, hogy van egy 70 év körüli pasi, akinek meghal a felesége. Aztán egyik napról a másikra egyre kevesebbet tud aludni, mígnem az álmatlanságtól eljut egy olyan szintre, ahol látja mások fényburkait. SK hívja így, én inkább aurának mondanám. A sztori folytatódik, de ez nem egy könyvajánló blog-bejegyzés.

Mindenkinek van aurája, ami különböző színű. Te tudod, hogy a Tiéd milyen? Úgy egymillió évvel ezelőtt voltam valamilyen spirituális rendezvényen, ahol megállapították, hogy az enyém lila. A tudatalatti nagyon vicces dolog. Egyrészt ez az emlék a múltszázad óta lapult ott és most a semmiből jött elő, másrészt pedig a DSM alapszínének a lilát választottam. Mindig mondom, hogy nincsenek véletlenek.

Legyen Én-időd

Visszatérve az aurára, avagy energiára, vannak olyanok, akiknek az energiaszintjük nagyon alacsony. Nekik is kell töltekezni, hát elszívják azét, akinek sok van. Ezeket a személyeket hívja a köznyelv energiavámpírnak. Volt dolgom már nem is eggyel. Az első alkalommal nagyon behúztak a csőbe, akkor még nem tudtam, hogy erről van szó. Csak azt tapasztaltam, hogy az illetőnek minden rossz, ami van és bármit mondok neki, semmi se jó. Csak ontotta magából a panaszt.

Én pedig azt vettem észre magamon, hogy fáradt és levert vagyok és sokszor a sírás határán állok semmiségek miatt. Ekkor tudatosodott bennem, hogy elszívják az energiámat. Rögtön kivégeztem a vámpírt és elmúlt minden nem létező bánatom. Azóta már hamar leveszem az ilyet és gyors, rövid kommunikációval elseprem magamtól a felém nyúló csápokat. Így védekezem.

Fontos az Én-idő

Te melyik csoportba tartozol? Adsz, vagy elveszel? Az sem baj, ha az utóbbi, ha tisztában vagy vele. Mert ha már eljutottál odáig, hogy tisztában vagy ezzel, tudsz rajta változtatni. És ha tudsz rajta változtatni, akkor tudsz töltekezni anélkül, hogy mások energiáit szívnád el. Szakíts magadnak Én-időt! És azt csak is kizárólag magadra fordítsd, a saját energiaszinted töltésére! És ha sikerül, a másnap hajnali eső se veheti el tőled az újult lendületet! És egyre többen fognak Rád mosolyogni...

Te hogyan töltekezel? Milyen praktikáid vannak?