A macinacin túl

A kisgyerekes anyukák nem nagyon ismernek más öltözéket a macinacin és a kajafoltos, büfiszagú pólón kívül. Ez az öltözék annyira védjegyévé vált a legtöbb anyukának, hogy már-már csodaszámba megy, ha rendes ruhát vehet fel. 

Napi rutin

Reggel felkelsz, felhúzod a macinacit. Elindul a nap. Első a gyerek. Egyen, igyon, legyen rajta tiszta ruha. Már dél van, ebédidő. Fogat mostál már? Elviszed aludni. Jesszum, de elröppent egy óra, már fel is ébredt!? Még nem is fésülködtél. Fogat mostál már? Egyen megint az a gyerek. A férjed hazajött. Szerencsére mostál fogat. Fürdés, vacsora és altatás. Te is bezuhansz az ágyba. Előtte leveszed azért a macinacit. Ami néhány nap után magától megáll a sarokban. De legalább másnap csak bele kell ugrani... Ismerős?

A macinacin túl 

Megnyugtatásképpen közlöm, hogy eljön az a pillanat, amikor a gyerek már akkora, hogy végre meg tudsz fésülködni rendesen. Az óvodába kerülés mindenkire nagyon pozitív hatással van. A gyerek világa kitárul, barátságokat köt, megtanul szépen színezni, rajzolni és a számokat is egyre tovább sorolja... És nekünk, Anyáknak is kitárul egy ajtó... Bizony! Először félve nyitjuk ki, látjuk, hogy ott valami fényes izé van, de annyi ideje nem láttunk ilyet, hogy már nem is emlékszünk rá: úgy hívják, külvilág! És nini! Ha kinézek az ajtón a külvilágba, mintha egy másik dimenzióban lennék! Micsoda ruhák! Micsoda cipők! Micsoda szempillák! Micsoda szemöldökök! Micsoda körmök! És itt vagyunk mi, fél lábbal a túloldalon, macinaciban...

Lépj ki az ajtón

Amikor kiderül, hogy felszabadult némi idő magunkra, a lelkesebbek tornázni kezdenekés ha így tesznek, rövid idő alatt érzékelhető a változás. A terhesség alatt bebőröndözött cuccok előkerülnek és szép lassan újra magunkra ölthetjük őket. Rácsodálkozunk tükörképünkre, újra régi önmagunkat látjuk viszont. Majdnem. Mert persze sok minden megváltozott. Korábban szép formás mellünk finoman szólva elvesztette báját, hasunk megereszkedett, integető hájunk külön életet él, szarkalábaink megszámlálhatatlanok...

A magam részéről egyelőre elnapoltam a plasztikai sebész felkeresését. Vettem néhány új fehérneműt, edzem rendszeresen és elmentem egy sminktetoválóhoz, aki rendbe hozta a szemöldököm. Nagyon örülök, hogy átléptem azon a bizonyos ajtón és végül rászántam magam. Az ajtón kilépve végül ugrottam egy hatalmasat, hogy szempilla tekintetében némileg utolérjem gyerekeimet - a mázlisták apjuktól örökölték azokat a seprű pilláikat!

Számomra fontos a természetesség. Mindkét szakember - Szaffi és Timi - munkái pedig ezt képviselik. Szóval Hölgyeim, nyomjátok le a kilincset és tárjátok ki az ajtót! Le a macinacival!